A fotográfus, aki leszámolt az Olaszország-klisékkel

Luigi Ghirrit részben a korai konceptuális művészet inspirálta: fényképezőgépét arra használta, hogy a fizikai világ és a képek világa közti viszonyt vizsgálja. Leggyakrabban a közvetlen környezetét, a tájat fotózta, képei azonban messze túlmutatnak az 1970-es és 1980-as évek Olaszországának egyszerű vizuális dokumentálásán. Különleges kompozíciós érzékkel kutatta az ember alkotta környezetben véletlenül kialakuló rendet, és ezeket a keresőben talált, szinte kész fotómontázsokként fogta keretbe. Színekben gondolkodott – ahogy ő mondta, „a valós világ színes” –, és többnyire kisméretű, aprólékosan kidolgozott nagyításokat készített; egy-egy felvételből ritkán csinált egynél-kettőnél több példányt. 1978-ban jelent meg Kodachrome című fotóalbuma, amely már pályájának számos meghatározó témáját felvonultatja: ablakokat, óriásplakátokat, falfestményeket és más olyan helyzeteket, ahol – szavaival – „a jelek világa összeolvad a fizikai világgal”.

Ghirri a kép kortárs életben betöltött szerepéről is pontosan, meggyőzően írt, különösen a fotográfia kapcsán: „Minden kritikai és intellektuális magyarázaton túl, minden esetleges negatív vonatkozáson túl a fényképezés – úgy gondolom – rendkívül erőteljes vizuális nyelv, amely táplálja bennünk ezt a végtelen iránti vágyat, ami mindannyiunkban ott él.”

Az 1992-ben elhunyt Ghirri egész életművét az olaszországi Emilia–Romagna régióban bontakoztatta ki. Bár életében is sokat állított ki Olaszország-szerte, munkáját igazán széles körben csak korai halála után kezdték értékelni. 2010-ben Thomas Demand rendezte meg a nagy visszhangot kiváltó La Carte d’Après Nature kiállítást Ghirri fotóiból; 2011-ben és 2013-ban pedig a művei a Velencei Biennálén is megjelentek.

Az elmúlt években több múzeumi tárlat foglalkozott az életművel – többek között a torinói Castello di Rivoliban, a római MAXXI-ban, a São Pauló-i és a Rio de Janeiró-i Instituto Moreira Sallesben, valamint a dublini Douglas Hyde Galériában. 2018-ban Essenben, a Museum Folkwangban nyílt meg az első jelentős, Olaszországon kívüli retrospektívje, amely később Madridban a Museo Reina Sofíában, majd Párizsban a Jeu de Paume-ban folytatódott.

Ha bármikor szeretnénk a kliséktől mentes Olaszországban gyönyörködni, csak lapozzuk fel Ghirri Kodachrome című albumát, és máris a világában találjuk magunkat.